A szeretet mágiája. MAITRI

 

A szeretet akkor bontakozik ki igazán, amikor cél nélkül szeretek.

Ez a centrális rokonság felismerése. Nem felszín és felszín, hanem középpont és középpont között. És az akarat ebben nincs segítségemre! Akit nem szeretek, azt hiába akarom szeretni.

Mégis , mit lehet tenni ?

 

Meg kell tanulni szeretni! Ugyan úgy ahogyan bármi mást. Gyakorlás közben. Szükségem van, mint ahogyan bárminek a gyakorlásához fegyelemre, koncentrációra, türelemre.

Fontos, hogy a MAITRÍ mesteri tudásának megszerzése, mindennél fontosabb legyen a számomra !

A MAITRÍ a válasz az emberi lét kérdésére. Olyan tevékeny erő, amely  áttöri az embertársaimtól elválasztó falat,

de lehetővé teszi, hogy azonos maradjak önmagammal.

Meg kell találnom az egyesülés valamilyen módját!

Ez az erő tartja össze az emberi fajt, népet, családot, házasságot.

A szeretet a tudatom egy olyan beállítottsága ami meghatározza a viszonyulásom nem csak a szeretetem tárgyához, hanem a világ egészéhez. Ha szeretem a másik személyt, akkor egynek érzem magam vele.  A szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit és amit szeretek. Szeretetet várni azonban tévedés, szeretetet csak adni lehet !

Ha adok akkor adakozóvá teszem a másik személyt is és így mindketten részesülünk az örömből, amelyet létrehozunk.

Nem az igazán gazdag, akinek sok van, hanem aki sokat ad. Mert úgy éli meg önmagát, mint aki önnön gazdagságából másoknak is juttathat. Ez pedig a hatóerő legnagyobb fokú kifejezése. Ez az igazi gazdagság.

Szeretni azonban csak a belső szabadság és függetlenség állapotában vagyok képes. Egy másik személyt, vagy bármit akkor hathatok át a MAITRÍ erejével, ha önmagam középpontjából indul ki ez az erő.

A világegyetem titkát valószínűleg sohasem fogom megfejteni, de megismerhetem a tevékeny szeretetben !

A MAITRÍ az érett, termékeny egyéniség képessége az alapvető valóság, az emberi lét teljességének átélésére.

Ez csak úgy lehetséges, ha létem középpontjából közeledem a másik felé és így a létem középpontjából élem meg önmagam.

A kapcsolat mélysége, az elevenség és az erő - ez az, amelyről a szeretet felismerhető.

Ha a szeretet mágiájában mester akarok lenni, akkor gyakorolnom kell a fegyelem, a koncentráció és a türelem egységét életem minden szakaszában. A legfontosabb mégis az, hogy megtanuljak egyedül maradni önmagammal  - ez a szeretni tudás legelső feltétele. Ez nem haszontalan. Megtapasztalni önmagam, mint képességeim centrumát, mint saját világom teremtőjét. Itt átalakíthatóak a teremtő tapasztalásban, a viszonylatok a külső és belső világgal.

A MAITRÍ természetes önigenlés, a szeretet minden tárgyra egyformán irányuló magatartása, önmagamat is beleértve.

A lehetőség pedig mindig adott, hogy megtapasztaljam az örökkévaló teljességemet ,a Léttel való egységemet !

Csak egy élmény kell, - ami teljesen áthat.

A MAITRI ilyen élmény.

Az élet bőkezű ajándéka, csak el kell tudni fogadni !

Nem kell hozzá más, csak  éber  tudatosság, saját lényem felől.

 

Nem a világot, vagy magamat kell megváltoztatnom, hanem a viszonyulásom minőségét mindkettőhöz.

Ami akadályoz az pedig éppen az, ami az egységet meg akarja valósítani !

Az Én illúzió.

A MAITRÍ szeretetteljes készenlét bárminek az átélésére. Nyitottság a reagálásokkal szemben.

A MAITRÍ igenlő magatartás, a mindenen felül emelkedettség érzésével és a személyes Én áttörésével jár és az érvek bármilyen nagyságú halmazával sem  cáfolható meg.

A MAITRÍ a felismerésből fakadó visszatérés a Lét ősforrásához.

 

Ez pedig mágia, a szeretet mágiája.

 

 

MAITRI

 

Legyen bármi is ebben az életben, a belső értékeket teremtő lehetőségeket illetően, az mind meg sem közelíti még tizenhatod részét sem a szeretetnek, a szív felszabadulásának. Mert a szeretet, a szív felszabadulása, - ezeket felveszi mindet magába, ez világít, lángol és sugároz !

Amint az összes csillagok fénye el nem éri a hold fényének tizenhatod részét sem, mert a holdnak fénye mindegyiküket felveszi magába és világít, lángol és sugárzik, mindazon lehetőségek, amelyek belső értékeket teremtenek, nem bírják a szeretetnek, a szív felszabadulásának még tizenhatod részét sem:

Mert a szeretet, a szív felszabadulása, ezeket mind felveszi magába, és világít, lángol és sugároz. Miként, ősszel a nap felmegy az égre és elűz minden sötétséget a felhőtlen térben és világít, lángol és sugárzik! Óh Tanítványok a belső értékeket teremtő összes lehetőségek éppen így ragyognak ,- még sem bírják a szeretetnek, a szív felszabadulásának még tizenhatod részét sem : De, miként a Nap, - a szeretet, a szív felszabadulása, mindet felveszi magába, így világít, lángol és sugároz. Kora reggel a hajnalcsillag világít és lángol és sugárzik, éppen úgy a belső értékeket teremtő összes lehetőségek, de mégsem bírják a tizenhatod részét sem a szeretetnek, a szív felszabadulásának: mert a szeretet, a szív felszabadulása, mindet felveszi magába, ezért világít , lángol és sugároz.

Aki, minden reggel, délben és este száz fazék ételt oszt szét, kevesebb annál, mint aki minden reggel és délben és este, akár egyetlen pillanatra is szeretetet teremt a szívében. Az utóbbinak van nagyobb nyeresége abból !

Ezek a megvilágosult szavai! ( Ittivuttaka, 27 )

Ezért, tanítványok : Ezt kell megtanulnotok !

A szeretetet, a szív felszabadulását akarjuk megteremteni, fokozni, kifejteni,

magunkévá tenni, művelni, megnyerni és tökéletesen felhasználni !

Mert a szeretet , a szív felszabadulása, az összes lehetőséget felveszi magába és győzedelmesen világít, lángol és sugároz, miként a Nap sugara az árnyékvilágra !

 

 

 

 

Oldalmenü
BDH
Diavetítő
Szöveges mező

A Buddha és nagy követői közül sokan lehetővé tették a bepillantást tudatunk mélységeibe:

a világ, ahogyan és tapasztaljuk, tudatunk terméke. Ebből azonban, az adódik, hogy a világ, amelyben élünk, megfelel saját szellemi állapotunknak, azaz, hogy mi magunk teremtettük és ezzel mint egy „meg szolgáltuk” azt, úgy ahogy van.

Ezért aztán a kivezető út e nyomorúságból nem abból áll, hogy megpróbálunk ki menekülni ebből a mi világunkból, hanem tudatunk egy bizonyos megtisztulásából, egy belső megfordulásból, ami azonban csak úgy lehetséges, ha meg ismerjük szellemünk természetét és benne ható erőket. Ekkor tudatosul bennünk, hogy a szellem, mely képes arra, hogy több millió fényévnyi távolságra lévő csillagvilágokat megismerje, nem kevésbé csodálatos, mint ennek a fénynek magának a természete. És mennyivel nagyobb annak a belső fénynek a csodája, ami a tudatunk mélyén szunnyad! Ennek a tudatnak mélységébe benyomulni, illetve ezt a mély tudatot önmagunkban felébreszteni, hogy aztán tovább hatoljunk, ahhoz az állapothoz, melyet a Buddha megvilágosodásnak nevezett: ez a „bodhiszattva-márga”, a Buddhaság bennünk magunkban történő megvalósulásának útja.

 

SUNYATA

Dharnaratna

 Kezdete nincs és vége sincs, se hangja nincs, se fénye nincs

Határtalan, mozdulatlan nincs mélyen és nincs magasan

sohase volt, sohase lesz, VAN, örök felhőtlen tiszta Űr.

Hang, ha támad imává sűrűsül, fény ha árad torz tükörré tágul

melyben árnyak mozognak körbe-körbe, a lét tudatától megrészegülve.

Az Isten asszony mosolyog, karján fehér gyeplő feszül.

Keblét kitárva megmutatja üres, belül.

Ha ezt megérted nincs már semmi dolgod se égen se földön.

Árnyad szertefoszlott, a Célt elérted! Számodra nincs se rossz se jó.

Léted vég nélkül való. Magad vagy, örök egyedül.

Felhőtlen tiszta ŰR.

 

 

 

Sanusi Pane

(Indonézia)

A MENDUT TEMPLOM

 

Itt félhomály, könnyű füst kavarog,

Elhangzott eskük ünnepélyes csöndje,

Fönt Buddha trónol, tiszta és nyugodt,

A Bodhiszattvák is némák mellette.

 

Földi gondolatok kialszanak,

Itt az idő elnémult, szertefoszlott,

Ellenségek, feledve harcukat,

Ölelkezve szorítnak békejobbot.

 

Hallgass lélek, ne hajszold vágyaid,

Hisz az egész világ máyá csalása,

De mostantól hagyd el ábrándjaid.

 

Szárnyalj, szárnyalj a kitárt magasságba,

Tépve fátylad, szakítva láncaid,

A Nirvána végtelen nyugalmába.

 

SZEMLÉLŐDÉS

 

A végtelen szeretetbe olvadtam,

Elhagyva durva testemnek bilincsét.

Magasba szállok, visszavonhatatlan,

Elhagyva durva testemnek bilincsét.

 

Idő folyik… Minden ragyog és néma…

Lábam keresztben, ülök mozdulatlan,

Az élet és halál – hullám hullámra,

Lábam keresztben, ülök mozdulatlan.

 

Migrai Emőd fordítása

Megjelent: A Kőrösi Csoma Sándor Intézet közleményei sorozatban.

Budapest 1976 ) 5-6

 

 

Tao-tanácsok

 

Nem cselekszem, úgy cselekszem, semmi sem marad rendezetlen.

 

Sok szó, ha számolod mind semmiség, jobb ha megőrzöd a Közép.

 

Hátravetik énjüket s énjük előkerül, kívül lépnek énjükön s az Én ott van felül.

 

Munkálkodj, de mint ki rég túljutott tehetségen, önmagán - növelj csak, ne nevelj.

 

A létezőt haszonra válthatod, de nemlétében  fölhasználhatod.

 

Ismerd meg az Ős Kezdetet, amint egy futó ponton áll - ott fut az Út, ott a selyemfonál.

 

Az Út csak fut tovább, lehull a test -  semmit se veszt.

 

Mi egyszerű :  úgy élünk mint réti fű - mint mag magunknak.

 

A tanulásnak csak lenne vége, meglátnád szíved még gondban ég-e.

 

Amint egyre teljesebben élsz már éveidben, úgy kezd feléd fordulni végre minden.

 

Ha nem tudsz bízni semmiben, benned sem bízik senki sem.

 

Az örök erény, tebenned véget sohasem ér - utad a végtelenbe visszatér.

 

A tisztesség gyökere a szerénység, a magasság alapja a mélység.

 

Keresd az erényt önmagadban és igaz lesz, támadhatatlan.

 

Aki tud az szavatlan, aki megszólal az meg tudatlan.

 

Vezesd emberi lényedet, szolgálni benned az eget.

 

A szeretet a támadásban győzhetetlen, a védekezésben rendíthetetlen.

 

Amikor meg akar valakit menteni az ég, a szeretetet állítja oda őrszemül, szeretetből rajzolja köré oltalmazó körét.

 

Az egyenes szó körbe ér, újra fordul visszatér.

 

( Karátson Gábor Tao Te King fordításaiból gyűjtötte Kapila Vimalakírti )

 

AZ IGAZSÁGRÓL

A szavak különlevők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggők és halom-

szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást.

A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan.

Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól.

Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne.

A BOLDOGSÁG


Minden élőlény számára az élet egyik legfontosabb kérdése a következő.

Hogyan teremtsem magam boldoggá?

Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, tisztába kell jönnünk azzal, mi a boldogság és hogyan keletkezik, működik a teremtésben.
A boldogság fizikai megnyilvánulásában egy érzés jól körülhatárolható, speciális rezgésállapot, a tudatban. Ugyanilyen érzések, rezgésállapotok még a szeretet, gyűlölet, közöny, szenvedés, félelem, stb. Minden érzés az érzékelés következménye, tehát az élőlények egyben érző lények is. Nem tudnak nem érezni, legfeljebb úgy tehetnek, mintha érzéketlenek lennének bizonyos dolgokkal kapcsolatban.
Az ember életében a boldogság érzése többnyire oly módon jön létre, hogy a külvilág (amibe reinkarnálódtunk), a tapasztaláson keresztül meg élet velünk jó dolgokat. A tapasztalás a legjobb és igazából egyetlen valódi tanítómester, mert a dolgok közvetlen megismerését adja nekünk.

Megtanít arra, mi a jó és szép a világban, és megtanít vágyakozni ezekre, cselekedni ezek megteremtése és fönntartása érdekében. Így a boldogság érzése bizonyos külvilági állapotok, helyzetek, körülmények megvalósulásához kötődik a szellem információs mátrixában, amikért egész életében küzd az ember.
Ez a küzdelem a hiábavaló harc a Máya illúziójával, a tapasztalás relativitásával és a világ káprázatának múlandóságával, amik mind a teremtés aszimmetriájának következményei.

Ezek kényszerítik a halál után mielőbbi reinkarnálódásra a vágyakozó lelket és emiatt válik a boldogság utáni vágy a szenvedések legfőbb okozójává és a tudatlanság előidézőjévé.

Mert a tudás és az igazság csak akkor látszik vonzónak, ha boldoggá tesz és élvezhető.
Amikor nincs boldogító állapotban az ember - s ez többnyire így van az életünk java részében - akkor boldogságra vágyik. A vágy türelmetlenné tesz, mert kényszerítő erőként hajt a célja felé. A szellem tehát türelmetlenségében "önkielégítést" végez. Ez a folyamat pszichikailag a fantáziálás, a vágyott állapot elképzelése, illetve a korábbi boldog pillanatok felidézése, a visszaemlékezés rájuk, hogy újra átélhessük őket. Minél több boldogságban volt korábban része valakinek, annál több boldog pillanatot tud felidézni az életéből. Amíg idézi, az emlékeit ki olvassa és újra beírja a tudatának tároló rendszerébe, miáltal frissíti és gyarapítja is azt. A folyamat öngerjesztő és önfenntartó, miként minden más szívesen végzett tevékenység is, tehát ezt az érzés szaporítást (megfelelő programozás esetén) minden mással is el lehet játszani (szeretet, félelem, stb).
A gerjesztésnek, azaz pozitív visszacsatolásnak azonban vannak fékezői, amik lerontják a folyamatot és tönkreteszik az ember boldogságát. Nem csak a felejtés és a jelen külvilág negatív hatásai azok, amik különféle szenvedéseket, rossz érzéseket okoznak nekünk akaratunk ellenére, hanem az információk keveredése, egymásra másolódása is lerontja a boldogságot.

A keveredés zajossá teszi, s végső soron megrontja az élvezhető emlékeket bennünk.

Ez igazából elkerülhetetlen.
Ha a múltban a boldogságunkat egy ember vagy egy tárgy, illetve helyzet adott állapota, viselkedése, konfigurációja okozta, akkor az érzés ehhez kapcsolódik az információs mátrixunkban.

Az érzés (mint rezgés) idézi a tárgyat (mint formát). A külvilágban zajló változások miatt azonban minden dolog állapota, viselkedése, konfigurációja állandóan változik (mozgás, deformáció).

Egyik nap jó idő van, másik nap rossz. Egyszer kellemes élményt jelent egy ember vagy tárgy, helyzet a számunkra, máskor meg rosszat. A két információ (az első jó és a második rossz) fizikailag egymásra íródik a szellemben, mert a formai hasonlóság miatt összekapcsolódnak.

Így viszont az emlékezéskor nem tudjuk tisztán felidézni a boldogság állapotát, érzését, mert az összekeveredett az azt lerontó szenvedés állapotával.
Ennek a fizikai jelenségnek köszönhető, hogy soha senki nem szokta beérni, a múlt örömeinek felemlegetésével, mert a múlt boldogsága idővel megromlik, elvész a számunkra (látszólag).

Ezért kénytelenek vagyunk folyton új, friss boldogság élmények után kutatni.

Új örömöket megteremteni, és persze megküzdeni értük, ami megannyi problémával, bajjal és konfliktussal jár a gyakorlatban.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy bármennyit éljen is az ember, bárhány életben, mindig úgy fogja tapasztalni, hogy egész életében a jóért küzdött és a boldogságért, mégis szinte folyton boldogtalan volt. Látszólag kudarcot vallott a boldogság megvalósításában. Ennek a felismerése késztette Gautama Buddhát arra, hogy kimondja: "minden lét szenvedés".

Amint a jelenség fizikai okait megértettük, felmerül a következő kérdés.: Hogyan lehet segíteni, javítani ezen a rossz helyzeten? Hogy tudjuk magunkat hatékonyabban boldogabb életre programozni, boldogságra predesztinálni szántszándékkal? Hogy lehet megkerülni a boldogság emlékének megromlását?
Erre több (fizikai és pszichikai) megoldás is kínálkozik, amik közül a legkézenfekvőbbek a következők.:
1. Megfelelő közegbe kell reinkarnálódni (a következő alkalommal), ahol gyermekként, majd felnőttként sok lehetőség nyílik boldogító élmények megélésére és közben védve vagyunk a szenvedéstől, amiket a születés, a gyermekbetegségek, a társadalmi problémák, a rossz társaság és a környezeti veszélyek okoznak többnyire. Az ősi szentiratok szerint vannak a megvilágosodásra kedvező életek és világok és vannak kedvezőtlenek. Ugyanígy vannak boldogító életek és világok és boldogtalanítók.
2. Célirányos személyiség átprogramozással felülírhatók a rosszul beidegződött szokások a személyiség információs mátrixában. Kitörölhetők a szenvedésre való visszaemlékezések a jó és rossz emlékek szándékos, tudatos szétválasztásával, valamint a jó emlékek gyakori felemlegetésével (tisztán és pontosan).
3. A tapasztalataink a testi érzékszerveinken keresztül érik el a lelkünket. Ha nem csupán a szenvedéshez vezető élethelyzeteket kerüljük el, hanem a testi létet is, megszabadulva ezen korlátozó perifériáktól és a lelket hozzájuk fűző vágyaktól, akkor megkíméljük magunkat a további fájdalmas tapasztalatoktól. A test nélküli élet sokkal kényelmesebb és könnyebb. Nincs mindenféle kényszerhelyzetekkel leterhelve, amikor az életünk perifériáiért kell küzdenünk (test, vagyon, hatalom, társaság).